Természetesen frisi. Hogy mi is az a frisi? A műzli őse... A frisi a teljes értékű konyha egyik legfontosabb étele. Eredetije Svájcból származik: dr. Bircher-Benner svájci orvos tálaltatta fel betegeinek az 1900-as évek elején – gyógyszerként. Ez az úgynevezett Bircher-Benner müzli a mai zacskós müzlik eredetije. Hogy megkülönböztessük az ipari müzliktől nevezzük – a teljes értékű konyhában – frisinek. A frisi remek reggeli, de ha más napszakban esne jól, bármely étkezésbe be lehet építeni.
Dr. Bircher-Benner korában az orvostudomány meg volt győződve arról, hogy szénhidrátok, zsírok és fehérjék a táplálék legfontosabb összetevői. A vitaminokról és a többi életfontosságú anyagról sejtelmünk sem volt. Bircher-Benner ennek ellenére felismerte, hogy betegségeink túlnyomó többségét táplálékunk túlzott finomításával okozzuk. Az 1900-ban, a zürichi Sonnenbergen alapított klinikát, ahol kizárólag természetes módszerekkel, táplálkozás-, víz-, mozgás-, fény- és csoport terápiával gyógyította betegeit. Gyógyíthatatlannak tartott betegségeket tudott így gyógyítani, olyan betegségeket, amelyek nagy részét az orvostudomány mind a mai napig sem tudja gyógyítani. Klinikája világhírnek örvendett, tisztelői és betegei közé olyan nevek tartoztak mint Rainer Maria Rilke, Hermann Hesse, Thomas Mann és Mahatma Gandhi, akivel levelezett.
Frisit többféleképpen lehet készíteni: durvára őrölt gabonából, gabonapelyhekből, és gabonacsírákból.
Elkészítés durvára őrölt gabonából
A frisinél, mivel nyers gabonából áll, az emészthetőség nagyon fontos, azaz hogy ne puffasszon, és ne okozzon semmilyen emésztési problémát. Ezért figyelnünk kell arra, hogy milyen gabonából készítjük el. A frisit készíthetjük csak búzából vagy rozsból, vagy gabonakeverékekből. A jó keverék a következőkből áll: őszi búza, rozs, árpa, köles, zab, hajdina.
A durvára őrölt gabona elkészítéséhez szükségünk van vagy egy házi gabonaőrlőre azaz házi malomra, vagy ha az nincs háztartásunkban, egy kávédarálóra. Bármilyen kávédaráló megteszi, régi tekerős és modernebb "bzzz–bzzz" is.
Egy személynek egy étkezésre három evőkanálnyi gabona, azaz körülbelül 50 gr elég.
A megőrölt gabonát hideg, forralatlan csapvízzel sűrű kásává keverjük, és több órán át állni hagyjuk. (max. 12 óráig). A vízmennyiséget úgy adjuk hozzá, hogy a duzzadás után ne kelljen semmit leöntenünk róla.
Friss gyümölcsöt vágunk hozzá, majd egy kávéskanálnyi citromlével, egy teáskanálnyi tejföllel vagy egy pici folyékony, illetve felvert tejszínnel, durvára darált dióval, mogyoróval, mandulával vagy más olajos maggal ízesítjük. Egy almát is belereszelhetünk, ettől különösen laza és jóízű lesz a kásánk.
Elkészítés pehellyel
A pelyhesítéshez pelyhesítőre lesz szükségünk.
Zabból, búzából, rozsból, rizsből egyaránt készíthető pehely. A zab elég puha és magas olajtartalmú gabona, ezért nem igényel előzetes kezelést. A többi gabonafélét előzőleg meg kell nedvesíteni, különben pelyhesítés közben széttöredeznek és meglehetősen fűrészporízűek lesznek.
A nedvesítéshez egy konyharuhát, amelyet lehetőleg öblítőszer nélkül mostunk ki, megnedvesítünk, kicsavarjuk, kiterítjük a konyhapultra vagy a konyhaasztalra, és egy rétegben ráterítjük a gabonát. Ha éjszakára így hagyjuk, reggelre a konyharuha meg fog száradni, és a gabona annyi nedvességet fog magába szívni, amennyi már ehetővé teszi. Ha máshogy próbáljuk a gabonát megnedvesíteni például átmossuk, túl sok nedvességet szív magába és beleragad a pelyhesítőbe.
Közvetlenül fogyasztás előtt pelyhesítsünk. Az elkészítés módja a továbbiakban pontosan megegyezik a durvára őrölt gabona elkészítési módjával.
Elkészítés csíráztatott magvakkal
Ez az elkészítési mód dr. Everstől származik, amelyet sikeresen alkalmazott szklerózis multiplexben szenvedő betegeknél.
3 púpozott evőkanál búzát vagy rozst (nem összekeverve) beáztatunk éjszakára (kb. 12 órára) szobahőmérsékletű, forralatlan csapvízzel. Másnap reggel friss vízzel átmossuk a gabonát. Napközben víz nélkül, kiterítve állni hagyjuk, legjobb, ha letakarjuk egy nedves kendővel. Este ismét átmossuk friss vízzel. Ügyelni kell arra, hogy a gabona vékony rétegben feküdjön. A leírtakat addig ismételjük, amíg a gabona csírázni nem kezd, és a csírák kb. 2 mm hosszúak lesznek.
A gabonacsírák ilyenkor még nem kezdenek el zöldellni, tehát semmiképpen sem búzafűről, hanem valódi csíráról van szó.
A különböző gabonaféléknek különböző a csirázási ideje, a rozsé kb. 2 nap, a búzáé valamivel hosszabb, kb. 3 nap.
A csíráztatott szemeket ezután zöldség- vagy gyümölcssalátához keverhetjük.
Szárított gyümölcsök
A szárított gyümölcsök a boltban kapható zacskós müzlik elengedhetetlen részei. Sokaknál azonban emésztési problémákat okozhatnak: felfúvódást, gázképződést. A jelenség oka a szárított gyümölcsök magas cukortartalma. Ezt a tünetet főleg azok tapasztalják akiknek gyomor- és bél-problémáik vannak vagy egyszerűen csak érzékenyebb az emésztőrendszerük.
Tejjel vagy joghurttal
Természetesen tehetünk tejet vagy joghurtot is a frisskásába – feltéve ha ezek pasztörizálatlanok. Ami a tej esetébe könnyen megoldható, a kefirnél úgyszintén, ha magunk készítjük, a joghurt azonban már nem ilyen egyszerű.
A frisiről készítéséről készített videót itt találjátok: https://youtu.be/xq0VbE9_r4g
Komentarze