Néhány évvel ezelőtt szenzációs hír járta be a világot: a jordániai Subajkában 14 400 éves kenyérmaradványokat találtak. A hír szenzációértéke abban rejlik, hogy ezeket a kenyereket több mint 4000 évvel a földművelés kezdete előtt sütötték.
Arról már tudtunk, hogy a kőkorszaki emberek zabkását főztek: Dél-Olaszországban 32 000 éves zabmaradványokat találtak egy mozsárkövön. Azaz a kőkorszaki emberek gabonát ettek, amelyet a mozsár segítségével megőröltek.
A most talált kőkorszaki kenyeret úgyszintén zabból, valamint alakorból, a mai búzafajták őséből, árpából, továbbá gyékénymagból sütötték, de néhány más növény gyökerét is a tésztába keverték.
Kenyeret sütni meglehetősen bonyolult dolog. A gabonát először meg kell tisztítani, azaz meg kell szabadítani a pelyvától, majd meg kell őrölni, meg kell dagasztani, és végül meg kell sütni.
És miután Subajkában annak idején, jó 14 ezer évvel ezelőtt még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, a gabonát össze is kellett először gyűjteni.
Ezt a rengeteg munkát csak azért végezhette el a kőkorszaki ember, mert a kenyérnek különleges értéket tulajdonított. Olyan különleges értéket, amely miatt egy idő után elkezdte termeszteni a gabonákat.
A kenyérnek ez a kitüntetett értéke a táplálkozásunkban a mai napig megmaradt. A hagyományos magyar, és sok más európai és tengeren túli konyhában is, "mindennapi kenyerünk" valamennyi étkezéshez hozzátartozik: a reggelihez, az ebédhez, és a vacsorához.
Az utóbbi évtizedekben azonban a kenyér helye megingott, ugyanis számos táplálkozási irányzat a kenyeret és a gabonákat okolja mai, civilizációs betegségeink kialakulásáért.
Ha alaposabban megvizsgáljuk a kérdést azonban rájövünk, hogy nem a kenyér az oka ezeknek a betegségeknek, hanem a kenyér megváltozott minősége. Mai kenyereink ugyanis köszönő viszonyban sincsenek azokkal a kenyerekkel, amelyeket több ezer éven át ettünk.
Ahhoz, hogy mindennapi kenyerünk visszakerüljön az őt megillető helyre, a kenyér minőségének is vissza kellene térnie oda, ahonnan úgy százötven évvel ezelőtt eltávolodott: annak idején a kenyeret teljes őrlésű lisztből sütötték, biogabonából, hiszen nem létezett intenzív mezőgazdaság, adalékanyagok nélkül, mivel az adalékok is az utóbbi évtizedek találmányai.
Végezetül: táplálékunkban nem csak a kenyér minőségének kellene megváltoznia. Összességében vissza kellene, hogy térjünk az igazi ételekhez, amelyektől nem csak jól lakunk, hanem jól is vagyunk testileg, és lelkileg is.
Igazi ételek alatt pedig azokat az ételeket értem, amelyek nem az élelmiszeripar konyhájában készültek. Azokat az ételeket, amelyeket több ezer éven át fogyasztottunk és nem lettünk tőlük sem cukorbetegek, sem autoimmunbetegek, sem szívinfarktus nem kaptunk, sem testsúlyproblémáink nem voltak. A sort lehetne folytathatni.
De az igazi ételek között mindennapi kenyerünknek a mai napig kitüntetett szerepe van. A haladásnak, a kenyér esetében, a visszafelé kellene megtörténnie.
Comments