Ma elvágtam a gordiuszi csomót.
Legalábbis így összegezte egyik páciensem, Klári (a nevét megváltoztattam) a beszélgetésünket az első konzultáció után. Sok mindent tudott már a táplálkozásról és a betegségéről, de igazán világossá csak a jó két és félórás konzultáció után vált számára, hogy mitől lett beteg, és mi az összefüggés gyerekkori tünetei és mai, igen súlyos betegsége között.
Számomra ez természetesen hatalmas dicséret. Ugyanakkor rendkívüli módon elszomorít az, hogy 54 évesen olyan problémával jött el hozzám, amelyet ha öt éves korában felismernek, ma kutya baja sincs. Az, hogy egyik orvosa sem tudta eddig megnevezni a valódi problémáját. És nem azért nem tudták, mert nem értenek a szakmájukhoz, hanem azért, mert nem tanulnak a táplálkozás jelentőségéről semmit az egyetemen.
A gordiuszi csomó effektusra én is jól emlékszem. Kicsit másképp fogalmaztam, de a lényeg ugyanez volt.
Németországban egy könyvtárban éppen a gyerekeimre vártam, arra hogy kibámészkodják magukat, és közben végignéztem az allergiákról szóló könyveket. Pusztán szakmai érdeklődésből, mert nem sokkal azelőtt hallottam egy ekcémadiétáról ami működött, és számomra teljes újdonság volt.
Ott a könyvtárban akadt a kezembe dr. M. O. Bruker: Allergien müßen nicht sein (Nem kell hogy allergiások legyünk) című könyve. Miután elolvastam a könyvet a homokomra csaptam: Ez az amit a gyógyszerészkaron nem mondtak el. A könyv logikus volt, érthető, tudományosan megfelelően megalapozott. Semmi lila köd, kuszaság, logikai baki. Leírta, hogyan alakulnak ki mai civilizációs betegségeink, és mit tehetünk, hogy megelőzzük őket, illetve mit tehetünk, ha már kialakultak. Az egészségmegőrzésnek és gyógyításnak teljesen új szemléletét közvetítette annak idején, bő 25 évvel ezelőtt.
Ezután jelentkeztem a dr. Bruker által vezetett intézet képzésére Lahnsteinba, és képződtem ki, mint egészség-tanácsadó.
A mai napig jobban szeretem, ha akkor jöttök el hozzám, amikor még nem vagytok betegek...
Comentários